Blogsuli.hu

Sokan úgy gondolják, a keresőoptimalizálás (SEO) csak a kulcsszavakról és a tartalomról szól. Pedig van egy láthatatlan, de annál erősebb faktor, ami sokat nyom a latban: a link ereje. Gondolj a weboldaladra úgy, mint egy szigetre, amelyhez minél több híd vezet, annál könnyebben jutnak el rá az emberek. Ezek a hidak a külső linkek, a hivatkozások.

A linképítés tulajdonképpen ezeknek a hidaknak a tudatos építése. A Google és más keresőmotorok a külső hivatkozásokat egyfajta bizalmi szavazatként értelmezik. Ha egy releváns, hiteles weboldal a tiédre mutat, az azt jelenti, hogy a tartalmad értékes. Ez növeli a webhelyed hitelességét és autoritását, ami pedig a jobb helyezésekhez vezet a találati listán.

Ne feledkezz meg a linkcseréről sem! Ez a fajta együttműködés mindkét fél számára előnyös lehet, de légy óvatos. Fontos, hogy a partnerek relevánsak legyenek a te témádhoz, és ne építs fel túl sok, irreleváns linket, mert a Google ezt büntetheti. A lényeg, hogy a hivatkozások természetesek és a felhasználók számára hasznosak legyenek.

Összefoglalva, a linkek nem csupán egyszerű kattintható szövegek. A linkek a SEO vérkeringése, amelyek megerősítik az oldalad pozícióját a digitális térben. Ha egy lépéssel a versenytársaid előtt akarsz járni, fektess be tudatosan a minőségi linképítésbe!

Kapcsolódó oldal:
A linkek ereje a blog működtetésében – Infoblog: általános blog
Hogyan hagyj nyomot az online lexikon szócikkeivel?

Mindannyian szeretnénk maradandót alkotni és nyomot hagyni a világban. De hogyan tehetjük ezt meg a digitális korban? A válasz az, hogy megosztjuk a tudásunkat és a történetünket. Egy webes-, online lexikon bejegyzése kiváló lehetőség erre.

Online lexikon: a tudás megosztásának ereje

Netlexikon.hu – az online lexikon

1. A tudás megosztásának platformja Az online lexikon nem csupán egy gyűjtemény, hanem egy közösség. Azáltal, hogy megosztod a tudásodat, hozzájárulsz egy nagyobb közösségi tudásbázis építéséhez. Ez a gondolat sokakat inspirál és motiválhat, hogy ők is hozzátegyenek a közös értéktárhoz.

2. A te történeted is számít Minden sikeres vállalkozás vagy szakember mögött egy történet áll. A lexikon lehetőséget ad arra, hogy hitelesen, a saját szavaiddal mutasd be, honnan jöttél, miért csinálod, amit csinálsz, és mi motivál a mindennapokban. Ezáltal az emberek nem csupán a cégedet, hanem a személyedet is megismerhetik.

3. Találkozás a kíváncsi olvasókkal Azok, akik lexikonban keresgélnek, nem csak szörfölnek a neten, hanem céltudatosan keresnek információt. Ők a leginkább nyitottak és érdeklődők. Egy jól megírt szócikk révén pont azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik értékelik a tudásodat és a munkásságodat.

4. A siker és a hagyaték összefonódása A lexikonban való szereplés nem csak a jelenről, hanem a jövőről is szól. Évek múlva is inspirálhatja azokat, akik a te szócikkedet olvassák, és a történeted révén tanulhatnak a tapasztalataidból.

Ne csupán egy céget építs, hanem egy történetet, és hagyd, hogy az inspiráljon másokat is. Az online lexikon szócikkei között való szereplés egy kiváló út ehhez.

Ajánlott oldal:
Miért szeretjük az online lexikonokat? – PreX A lexikonok…
Encyclopedias – Netlexikon

Néhány éve számoltunk be arról, hogy egy pécsi társasház lépcsőházában évről-évre egy különleges karácsonyi dekoráció jelenik meg. A fatörzsből, néhány fenyő gallyból, mécsesekből és az időről-időre változó kiegészítőkből összeállított karácsonyi hangulatot árasztó „kollázst” Weinreich László hívta életre.

Fényképes beszámolónk az idei karácsonyi dekorációról készült.

Lépcsőház karácsonykor a Páfrány utcában

tovább »

„A mi karácsonyi fánk” története az előző posztban bemutatásra került.

Weinreich László és családja karácsonyi történetének ismertetése alapján felkerestük a lépcsőházat, ahol ez év karácsonyán így tette színesebbé az ünnepet az alkalmi dekoráció a Páfrány utcában.

A karácsonyi hangulatot a fenyők, szarvasok, mécsesek, – és hó gyanánt só teremti meg

tovább »

Valahogy így kezdődött, talán van az már 20 éve is… – kezdte Weinreich László a különös pécsi karácsonyi dekoráció történetének ismertetését.

„Lépcsőházunkban a lakók egy része elöregedett, egyedül éltek, s kezdtek távolodni egymástól. Karácsony közeledett. Gondoltunk egy merészet és az ünnep előestéjén egy fatuskót helyeztünk ki, karácsonyi koszorúval és szalaggal díszítve.

A tuskó környezetébe szalmát szórtunk, melyre 1-2 almát s néhány szem diót tettünk díszítéskénz és a karácsonyi hangulat megteremtésére. A tuskón pedig mindőssze egy testesebb gyertya szolgáltatta a karácsonyi fényt. S vártunk…

Szenteste és a karácsonyi ünnep idején az esti sötétedést követően mindig égett egy-egy gyertya a mi kis karácsonyi fatörzsünkön, és az almák is szaporodni kezdtek. Nem tudtuk és nem is kérdeztük, hogy kik gyarapítják az alkalmi lépcsőházdíszt, de esténként hallani lehetett a csoszogásokat a lépcsőház ezen szintjén. Angyalok járhattak erre…

2003-ban a Dunántúli Napló is beszámolt a helyi szokásról.”

Azóta Pécsett, a Páfrány utcában karácsonykor egy fatörzs testesíti meg a karácsonyfa hangulatát.

Feldíszített lépcsőház Pécsett, Dunántúli Napló 2003.12.30.

Kapcsolódó írás:
A mi kis karácsony-fánk
Karácsonyi fatörzs a lépcsőházban

Bizony nevezzük nevén a dolgot, hősünk mulasztott. Ez alkalommal tényleg mulasztott. A város tudásbázisául fenntartott központjából kikölcsönzött könyvek kölcsönzési időn túli visszaviteléért kötetenként és naponként bírságot, – na jó, szép szóval késedelmi díjat – kellett fizetnie. A szabály, az szabály… Ezt tudta hősünk is, minden kötet után vállalta a kölcsönzési morált javítani célzó tételek kiegyenlítését, – így kérte is a számlát.

A végösszeg azonban az előzetes kalkulációhoz képest túlszámlázást mutatott.  (- Vélte.) Az eltérés oka a közötte és a központ közötti komunnikáció alapját képező elektronikus levél, a generált e-mail kiküldésének 30 Ft-os (bruttó 30 Ft!) tétele.
A szabály, az szabály.
A rend(szer) pedig lelke mindennek…

Tudásközpont, számla

Bibis az ujja(m)

Nevezzük nevén a dolgot, a bal kezem mutató ujja fizikális traumát szenvedett. Mit tagadjam, fájt.

Elindultam, hát az orvos, orvosovics, orvosokhoz, – s szó szerint néhány perc alatt kenceficézték, kötözték, pólyázták, – s utamra bocsátottak. Hazafele, útbaejtettem a Spar márkanevet viselő egységet, hogy némi vacsora-kiegészítést vásároljak. Kb. egy kevés szalámi, kenyér és talán egy vaj lehetett a kosárban. Fizetéskor a pénztáros látva az újjamat megszólalt:

– Hagyja a csomagolást! Magának bibis az ujja! – és egy szatyrot kikészítve maga tette a gyűjtőalkalmatosságba a vásrárolt tételeket.

Majdnem azt hittem, – lázas vagyok. De nem! 

Az megvan, hogy miért telepítik ki a földikutyákat Ásotthalom térségéből?

– Tévedésből.
– A Kormány a földönfutókat összetévesztette a földben futókkal,
ezért egy lapon elintézte a két problémát.

Háttérinfó: Rohamkitelepítés vár a szigorúan védett földikutyákra a határkerítés miatt, Index.hu, (2015.08.18.)

Az imént egy nagyon okos bácsi beszélt a televízióban.
Vagyis gondolom okos volt, mert sokat beszélt és szemüvege is volt.
Én is szemüveges vagyok, és sokat is beszélek.

De mégsem értem, mit mondott;
„Az európai keresztény civilizációt és az európai keresztény kultúrát nem tisztelő más vallásúak ne jöjjenek Európába…”

Nem értem én ezt…!

Lehet, hogy mégsem okos, aki szemüveges és sokat beszél?! 

Minap, éppen arra vitt az utam, amerre majd mindennap járok. Ez egy forgalmasnak mondható utcaszakasz, ahol szürke arcok, fejek, gondolatok közlekednek nap nap után. Én is így tettem, teszek. Az utcában viszont van egy korcs kis diófa, csenevész termésekkel, és bár a zöld lombja még ékeskedik, virul, de termőre fordulása bizonyosnak tudható. Történt ugyanis, hogy lábam alatt egy mogyorónyi kis izé roppant… Meg is torpantam, hogy mi történt. Ahogy emeltem lábam, már láttam a kis csonthéjast. Elmosolyogtam. Igen, itt van az ősz, itt van. Újra… Mert bizony e kis termő fa láttán így ősszel eszembe jut egy régi kis történet, mely ugyanezen a helyen esett meg…

Történt ugyanis, hogy a kis fát, mely lombhaját épp vesztésre adta, szemlélte egy idősödő férfi. Nem volt már fiatal, – úgy korosodó. Talán spicces, vagy bolondos, tán bolond, – ám amolyan igen kedvelhető fajta. Állt a kerítésnél, a kerítésen túl a fa, baljával a kerítést fogta, jobbjával szónoki gesztikulációba kezdett, s mondta a magáét.

– Igen szép kis fa vagy!
– De mit csináljak veled?
– Olyan piciny, aprók a terméseid.
– Pedig szeretlek!
– Finom a húsod.
– Mit kezdjek most veled?
– Szegény kis fa…
Így ősszel gyakrabban, de év közben is eszembe jut e kis történet, amolyan radnótis hangulatban mert hát e dió föntről „se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható”.