dec 30

Néhány éve számoltunk be arról, hogy egy pécsi társasház lépcsőházában évről-évre egy különleges karácsonyi dekoráció jelenik meg. A fatörzsből, néhány fenyő gallyból, mécsesekből és az időről-időre változó kiegészítőkből összeállított karácsonyi hangulatot árasztó “kollázst” Weinreich László hívta életre.

Fényképes beszámolónk az idei karácsonyi dekorációról készült.

Karácsonyi lépcsőház Pécsett

Lépcsőház karácsonykor a Páfrány utcában

Lépcsőház karácsonykor

Karácsonyi fatörzs a kis faluval

Esti fények karácsony idején a Páfrány utcában

Esti fények karácsony idején

Kapcsolódó írások:

A mi karácsonyi fánk

Karácsonyi fatörzs a lépcsőházban

Frissítve:

A tuskó, amely megmentette a karácsonyt…, Blog.Jóljárok.hu, 2021.01.03.

Taggek:
dec 29

A mi karácsonyi fánk” története az előző posztban bemutatásra került. Weinreich László és családja karácsonyi történetének ismertetése alapján felkerestük a lépcsőházat, ahol ez év karácsonyán így tette színesebbé az ünnepet az alkalmi dekoráció a Páfrány utcában.

Karácsonyi lépcsőház dekoráció

A karácsonyi hangulatot a fenyők, szarvasok, mécsesek, – és hó gyanánt só teremti meg

Karácsonyi erdő dekoráció

Kis karácsonyi erdő a földszinten és a lépcsőkön

Fenyőerdő a lépcsőházban

Fenyők a lépcsőkön

Lépcsőházdekoráció karácsonykor

Karácsonyi fatörzs, és a kis mesevilág

Karácsonyi csillag a lépcsőházban

Karácsonyi csillag

(A fényképek 2016. december 28-án készültek. A dekoráció Weinreich Gyula és Weinreich László munkája.)

Frissítés:
Kapcsolódó írás:

A tuskó, amely megmentette a karácsonyt…, Blog.Jóljárok.hu, 2021.01.03.

 

Taggek:
dec 18

Valahogy így kezdődött, talán van az már 20 éve is… – kezdte Weinreich László a különös pécsi karácsonyi dekoráció történetének ismertetését.

“Lépcsőházunkban a lakók egy része elöregedett, egyedül éltek, s kezdtek távolodni egymástól. Karácsony közeledett. Gondoltunk egy merészet és az ünnep előestéjén egy fatuskót helyeztünk ki, karácsonyi koszorúval és szalaggal díszítve.

A tuskó környezetébe szalmát szórtunk, melyre 1-2 almát s néhány szem diót tettünk díszítéskénz és a karácsonyi hangulat megteremtésére. A tuskón pedig mindőssze egy testesebb gyertya szolgáltatta a karácsonyi fényt. S vártunk…

Szenteste és a karácsonyi ünnep idején az esti sötétedést követően mindig égett egy-egy gyertya a mi kis karácsonyi fatörzsünkön, és az almák is szaporodni kezdtek. Nem tudtuk és nem is kérdeztük, hogy kik gyarapítják az alkalmi lépcsőházdíszt, de esténként hallani lehetett a csoszogásokat a lépcsőház ezen szintjén. Angyalok járhattak erre…

2003-ban a Dunántúli Napló is beszámolt a helyi szokásról.”

Azóta Pécsett, a Páfrány utcában karácsonykor egy fatörzs testesíti meg a karácsonyfa hangulatát.

Karácsonyi lépcsőház a Páfrány utcában Pécsett

Feldíszített lépcsőház Pécsett, Dunántúli Napló 2003.12.30.

 

Taggek:
jún 28
Bibis ujj

Bibis az ujja(m)

Nevezzük nevén a dolgot, a bal kezem mutató ujja fizikális traumát szenvedett. Mit tagadjam, fájt.

Elindultam, hát az orvos, orvosovics, orvosokhoz, – s szó szerint néhány perc alatt kenceficézték, kötözték, pólyázták, – s utamra bocsátottak. Hazafele, útbaejtettem a Spar márkanevet viselő egységet, hogy némi vacsora-kiegészítést vásároljak. Kb. egy kevés szalámi, kenyér és talán egy vaj lehetett a kosárban. Fizetéskor a pénztáros látva az újjamat megszólalt:

– Hagyja a csomagolást! Magának bibis az ujja! – és egy szatyrot kikészítve maga tette a gyűjtőalkalmatosságba a vásrárolt tételeket.

Majdnem azt hittem, – lázas vagyok. De nem! 

Taggek:
jún 15

Az imént egy nagyon okos bácsi beszélt a televízióban.
Vagyis gondolom okos volt, mert sokat beszélt és szemüvege is volt.
Én is szemüveges vagyok, és sokat is beszélek.

De mégsem értem, mit mondott;
“Az európai keresztény civilizációt és az európai keresztény kultúrát nem tisztelő más vallásúak ne jöjjenek Európába…”

Nem értem én ezt…!

Lehet, hogy mégsem okos, aki szemüveges és sokat beszél?! 

Taggek:
Sze 11

Minap, éppen arra vitt az utam, amerre majd mindennap járok. Ez egy forgalmasnak mondható utcaszakasz, ahol szürke arcok, fejek, gondolatok közlekednek nap nap után. Én is így tettem, teszek. Az utcában viszont van egy korcs kis diófa, csenevész termésekkel, és bár a zöld lombja még ékeskedik, virul, de termőre fordulása bizonyosnak tudható. Történt ugyanis, hogy lábam alatt egy mogyorónyi kis izé roppant… Meg is torpantam, hogy mi történt. Ahogy emeltem lábam, már láttam a kis csonthéjast. Elmosolyogtam. Igen, itt van az ősz, itt van. Újra… Mert bizony e kis termő fa láttán így ősszel eszembe jut egy régi kis történet, mely ugyanezen a helyen esett meg…

Történt ugyanis, hogy a kis fát, mely lombhaját épp vesztésre adta, szemlélte egy idősödő férfi. Nem volt már fiatal, – úgy korosodó. Talán spicces, vagy bolondos, tán bolond, – ám amolyan igen kedvelhető fajta. Állt a kerítésnél, a kerítésen túl a fa, baljával a kerítést fogta, jobbjával szónoki gesztikulációba kezdett, s mondta a magáét.

– Igen szép kis fa vagy!
– De mit csináljak veled?
– Olyan piciny, aprók a terméseid.
– Pedig szeretlek!
– Finom a húsod.
– Mit kezdjek most veled?
– Szegény kis fa…
Így ősszel gyakrabban, de év közben is eszembe jut e kis történet, amolyan radnótis hangulatban mert hát e dió föntről “se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható”.

Taggek:
Sze 27

Ma az Index.hu -n  A világ következő ura: Zuck címmel Mark Zuckerberg -ről a Facebook “atyjáról?”. Hát igen, ügyes!

Eszembe juttatott valamit…
Ismertem egyszer egy srácot kis hazánkban, úgy a 90-es évek elején.
Egy papírfecnire vázolt néhány betűt, vonalat, négyzetet, összefüggést, meg ilyesmit… És elkezdte mesélni, hogy egy olyan számítógépes programot tervez, amiben információk lesznek, – mint mondta; adatok és adatbázisok például éppen Pécsről. (Már akkor furcsán néztünk rá!) S ha jönne egy turista, – mesélte – s egy nevezetességről olvasva lépne egy kicsit az egérrel, akkor onnan tovább tudna menni az épület képére, nomeg útvonalakat tudna tervezni, meg ilyesmi. Mesélte azt is, ha pl. csak egy adott történelmi kor érdekelné azt a turistát, akkor az azzal kapcsolatos szövegeket tudná megjeleníteni valahogy egy kiemelt sor segítségével… Mesélt ilyet, mesélt olyat, mesélt sok csodát, – de nem nagyon hittek neki! – Mert a Kis herceg óta tudjuk, hogy olyan furcsák a fölnőttek…

– Klikkelésről, hiperlinkekről, internetről és webről még szó sem volt akkoriban a magunkfajták körében! – Talán 1991. márciusát írhattuk?!

Taggek:
aug 14

Fogorvosnál várakozott egy kislány,- úgy 3 éves forma lehetett – és nagyapja, amíg a nagymama fogát az orvos kezelte. A váróban a papa és unokája között kedves beszélgetés kerekedett…

– Papa, ugye milyen aranyos ciszát láttunk?
– Igen, kis unokám, de az nem cisza, hanem cica. Cica, mint citrom.
– Azt mondom papa, cisza, aranyos kis cisza.
– Mondom, nem cisza, hanem cica, – próbálgasd mondogatni, s ha odafigyelsz, biztos sikerül. – Érvelt az öreg.
– Jó, jó papa, gyakorlom. Így jó lesz? – Cisza.
– Hát nem egészen, még egy kicsit próbálgasd! – Tanítgatta a nagyapja.
– Tudod mit papa?! – Kitaláltam! Majd azt modom maszka. Jó lesz?

Történt Pécsett, 2008. júliusában, Várfalvy Ferenc rendelőjében

Taggek:
jún 28

Hősünk a tegnapi egész éjszakás esőzést, jégverést, villámlást és dörgéssorozatot követően végre, úgy hajnali 5-re ismét elszenderedett. Valami csengetés-félére riadt, majd visszaaludt. – Á, dehogy! Az nem lehet. – gondolta.  De lám, a csengő másodszorra is megcsörrent, s mire kibotorkált, – a gaz csengető már alábbszaladt a földszint felé. Nos, gondolta, utánaigyekszik. A fiú, aki tettét elkövette,- már az alagsori pince legalsó lépcsőjén guggolt, s ötödmagával merte az égi áldást. Mert az bizony jött. Jött, ahogy kell,- vagy inkább, ahogy nem kell.

Történt ugyanis, hogy a pince, vagy alagsor, mint ahogy lenni szokott,- kissé a föld felszíne alatt leledzik, s bizony az utcai esőelvezetőt a sok tucadszori bejelentés után sem tisztította senki. Sőt, a  napokban a ház mellett folyó felújítási munkálatok igyekezetében az ereszcsatornát is sikerült a rendíthetetlen munkahévben betemetni földdel. Így az áldás két helyről támadt.
Ezek után a pincében, ahol a "gaz" csengőbetyár családjával lakott, a víz majdhogynem úgy öntötte ki őket, mint azokat a bizonyos ürgéket szokták, – konyhájukat, lakásuk egy részét, és gondosan őrzött kis tárgyaikat részben víz borította. Így már érthető, ha mindenkit mozgósítani szerettek volna, aki a víztelenítésben segítségükre lehet.  A csengőkommandó azonban kudarcba fulladt, s a négyemeletes társasház lakótársai és háztársai a szolidarotás csöppnyi jelét sem mutatták a pince lakóival kapcsolatban, így az alagsori szükséglakók és hősünk maradt a vízzel való küzdelemre.

Kit érdekel már a hajnalai ébresztő? – gondolta, s pár másodperc alatt munkába állt, s merték, merték, nomeg hordták és hordták a vizet. Amíg számolni lehetett, az úgy 60-70 vödörrel lehett. De kár volt számolni, mert a munka befejeztével jegyezte meg az egyik fiú, hogy hajnalban egyszer már ezt kimerték, csak újra jött az égi áldás.

Kedves rendíthetetlen földmunkás, ki eresz- és esőcsatornákat tömítesz EKF-lapátoddal, az EKF-projekt és az EKF-kultúra jegyében! Kérlek, legközelebb lapádtodat és vödrödet hagyd a munkád helyszínén, hogy legalább ezzel segíthesd a kármentést, – nomeg a felesleges munkát! De ha teheted, nézz bele a csőbe, mielőtt befeded, hogy látszik-e az alagút vége? – Mert így nem jutunk sosem a végére.

Seonyár2008 -i esőzés 

Taggek:
jún 23

Néhány napja Hősünk, – a mi Győzőnk –  találkozott egy régi barátjával. A szokásos udvariassági köröket követően rövid beszélgetéssel rátértek a mindennapok elemezgetésére, értékelésére. 
– Minden rendben? – Kérdezte az egyik 
– Majdnem.
– Hogy hogy?
– Éldegélünk.
– Mit értesz ez alatt, hogy éldegélünk?
– Éldegélünk, túlélünk,- amíg hagyják.
– Hagyják?
– Tudod, – amíg lehet!
– Miért, nincs munkád?
– Munkám még csak lenne, de nem hagyják.
– Nem hagyják?
– Tudod, ahhoz, hogy érvényesülni tudjak, sikeres lehessek, el kell kurvulnunk szakmailag.
– Na és?
– Rosszul érzem magam így, úgy érzem, itt nem tudok dolgozni, alkotni.
– Ne aggódj, nem Te kurvulsz el, hanem már rég kuplerájban élünk!

seonyár2008 

preload preload preload