„Ó, Kapitány, Kapitányom!”
Seonyár2008? Ennyi? Feladtad? – Kérdezik sokan, miközben jól tudjuk, akik egy kicsit is figyelték, figyelik a seonyár2008 verseny fejleményeit, hogy nem erről van szó, egyszerűen kiszálltál. Pontosabban abbahagytad, beláttad, hogy széllel szemben felesleges, úgyis Neked kell a nadrágot mosni! 🙂 Node fel a fejjel!
Köszönöm, hogy mindezek után még bátorítasz, s a Tőled megszokott korrektséggel és realitás-érzékkel fogalmazol, és letisztult ész-érvek mellett próbálsz állást foglalni a témában, mégha nem is biztos, hogy véleményed egyezik a verseny sok versenyzőjének véleményével. De szép is lenne, ha mindenki csak egyet gondolhatna!? 😉 A vélemény pedig szabad! S őszintén tisztelem véleményvállalásod, … most is.
Kösz a bátorítást, s pécsiként folytatom én is! Naná! Ez után adnám fel? … 🙂
Kapitány, Kapitányom! – Kösz az eddigieket!
Kedves Laci!
1) Örömmel látom ezt a bejegyzésed a SEONYÁR2008 20. helyén.
Az első húszban lenni: ez az, amit a szakirodalom is megénekel, mondván, ez már valami!
2) Esetemben a feladás szó nem helytálló. Nem szoktam feladni! Részletesen megindokoltam már az első napokban: miért nem!
Össze is foglaltam itt:
http://www.bognarstudio.hu/blog/sajtoszoba
3) Köszönöm a kapitány titulust, de nem élnék vele 🙂 Az maradjon meg a Tenkes kapitányának, amíg el nem bontják a Szársomlyó hegyet a szomszédban teljesen. Az már nem sok idő, aztán a Tenkes is sorra kerül majd a márvány miatt, s így hamarost az Alföld része lesz a hajdan dimbes-dombos Baranya. Tehát amikor ez bekövetkezik, kérlek, akkor térjünk vissza erre a kapitányos dologra 🙂
Kedves Bognár Laci!
Szó se lehet feladásról, – nem olyan fából faragtak Téged! – Olvastam érvelésed, s egyetértek.
De azért a zászlót vinni kell tovább! 🙂
Hát folytatom…
Kösz a bíztatást és a segítséget!