Blogsuli.hu

Bizony nevezzük nevén a dolgot, hősünk mulasztott. Ez alkalommal tényleg mulasztott. A város tudásbázisául fenntartott központjából kikölcsönzött könyvek kölcsönzési időn túli visszaviteléért kötetenként és naponként bírságot, – na jó, szép szóval késedelmi díjat – kellett fizetnie. A szabály, az szabály… Ezt tudta hősünk is, minden kötet után vállalta a kölcsönzési morált javítani célzó tételek kiegyenlítését, – így kérte is a számlát.

A végösszeg azonban az előzetes kalkulációhoz képest túlszámlázást mutatott.  (- Vélte.) Az eltérés oka a közötte és a központ közötti komunnikáció alapját képező elektronikus levél, a generált e-mail kiküldésének 30 Ft-os (bruttó 30 Ft!) tétele.
A szabály, az szabály.
A rend(szer) pedig lelke mindennek…

Tudásközpont, számla

Bibis az ujja(m)

Nevezzük nevén a dolgot, a bal kezem mutató ujja fizikális traumát szenvedett. Mit tagadjam, fájt.

Elindultam, hát az orvos, orvosovics, orvosokhoz, – s szó szerint néhány perc alatt kenceficézték, kötözték, pólyázták, – s utamra bocsátottak. Hazafele, útbaejtettem a Spar márkanevet viselő egységet, hogy némi vacsora-kiegészítést vásároljak. Kb. egy kevés szalámi, kenyér és talán egy vaj lehetett a kosárban. Fizetéskor a pénztáros látva az újjamat megszólalt:

– Hagyja a csomagolást! Magának bibis az ujja! – és egy szatyrot kikészítve maga tette a gyűjtőalkalmatosságba a vásrárolt tételeket.

Majdnem azt hittem, – lázas vagyok. De nem! 

Az megvan, hogy miért telepítik ki a földikutyákat Ásotthalom térségéből?

– Tévedésből.
– A Kormány a földönfutókat összetévesztette a földben futókkal,
ezért egy lapon elintézte a két problémát.

Háttérinfó: Rohamkitelepítés vár a szigorúan védett földikutyákra a határkerítés miatt, Index.hu, (2015.08.18.)

Szombat, 13 óra 9 perc

Kis töpörödött asszonyka halad felénk, miközben szokásunk szerint vendégeinket kísértük az indulásra kész vasúti szerelvényhez. Mi a peronon álldogáltunk, a menekülők már a vonaton, az egészségügyi önkéntesek még egyszer végigellenőrizték őket. Panaszmentesek, az úti csomag, ivóvíz kiosztásra került. Felemelkedett hangulat volt alapban is, mint mindig, amikor a családot búcsúztatjuk hosszú út előtt…

Ekkor lépett a  térbe a jó mozgású, tudatosnak és határozottnak mondható nénike. Sosem láttuk előtte. Az időt kihasználva kérdésekkel bombázta a búcsúztató csoportot. Hol vannak a menekültek? Ők azok? Hol voltak eddig, ő már egy órája is keresi őket? Most mi lesz velük? – S ez mind 1-2 perc alatt.
Majd hirtelen mozdulattal az alig másfél méterre lévő szerelvényhez fordult, s jó pörgős szóhasználattal elbúcsúztatta az útra indulókat, jó utat, sok szerencsét, áldást, s ki tudja mi mindent kívánt, amit még 1,5 perc alatt lehetett… Az ajtók csukódtak, a szerelvény elindult, a néni még egyet intett, mintha megáldaná az útra indulókat, de azért önmegnyugtatásul, vagy talán mint egy igazi család igazi nagyija hozzánk fordult, s megkérdezte “Jajj, mit tudnék én itt segíteni?”  – Semmit mamikánk! – Hangzott a válasz. Talán épp most szépítette meg az úton lévők napjait.

Forrás: 71777.hu; Mamicsek

Az imént egy nagyon okos bácsi beszélt a televízióban.
Vagyis gondolom okos volt, mert sokat beszélt és szemüvege is volt.
Én is szemüveges vagyok, és sokat is beszélek.

De mégsem értem, mit mondott;
“Az európai keresztény civilizációt és az európai keresztény kultúrát nem tisztelő más vallásúak ne jöjjenek Európába…”

Nem értem én ezt…!

Lehet, hogy mégsem okos, aki szemüveges és sokat beszél?! 

Minap, éppen arra vitt az utam, amerre majd mindennap járok. Ez egy forgalmasnak mondható utcaszakasz, ahol szürke arcok, fejek, gondolatok közlekednek nap nap után. Én is így tettem, teszek. Az utcában viszont van egy korcs kis diófa, csenevész termésekkel, és bár a zöld lombja még ékeskedik, virul, de termőre fordulása bizonyosnak tudható. Történt ugyanis, hogy lábam alatt egy mogyorónyi kis izé roppant… Meg is torpantam, hogy mi történt. Ahogy emeltem lábam, már láttam a kis csonthéjast. Elmosolyogtam. Igen, itt van az ősz, itt van. Újra… Mert bizony e kis termő fa láttán így ősszel eszembe jut egy régi kis történet, mely ugyanezen a helyen esett meg…

Történt ugyanis, hogy a kis fát, mely lombhaját épp vesztésre adta, szemlélte egy idősödő férfi. Nem volt már fiatal, – úgy korosodó. Talán spicces, vagy bolondos, tán bolond, – ám amolyan igen kedvelhető fajta. Állt a kerítésnél, a kerítésen túl a fa, baljával a kerítést fogta, jobbjával szónoki gesztikulációba kezdett, s mondta a magáét.

– Igen szép kis fa vagy!
– De mit csináljak veled?
– Olyan piciny, aprók a terméseid.
– Pedig szeretlek!
– Finom a húsod.
– Mit kezdjek most veled?
– Szegény kis fa…
Így ősszel gyakrabban, de év közben is eszembe jut e kis történet, amolyan radnótis hangulatban mert hát e dió föntről “se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható”.

A Pécsi Mikulás évről évre vendégségbe hívja munkatársait, hogy a Mikulásünnep előtt megbeszéljék a mikulásipari dolgok aktuális alakulását.Így történt ez idén is. Éppen ma adott otthont a Mikulásvár a Mecseki Mikulás Találkozónak, s a számos szakmai érdeklődő igen komoly kérdések megvitatását tűzte ki célul, s délutánra túl is lettek a Mikulás-szakmát érintő kihívások megvitatásán.

Szóba került többek között:
– az idei jósági index alakulása,
– az ajándékozási szezon megszervezése,
– a gyerekektől érkező levelek feldolgozása és megválaszolása (MikulásLevél),
– feltöltötték a csillámpor és szaloncukor készleteket, sor került
– a “Mikulás Vár” elnevezésű eseménysorozat és
– a Cipősdoboz Akció ismertetésére.

A gyerekek Mikulást megelőző naptól 3 héten át majdnem minden nap találkozhatnak a Mecseki Mikulással Pécsett a Mikulásvárnak helyet bíztosító SweetHome Lakberendezési Üzletben (Pécs, Jókai tér 3.).

Mikulás Pécs Facebook oldal

A Mikulásvár ötletgazdája: Netmester Produkció

A Pécsi, Mecseki Mikulás közösségi oldala elérhető a Facebookon a Mikulásvár – Mikulás – ra keresve.

A közösségi oldalon az ünnephez közeledve folyamatosan friss hírekkel, eseményekkel jelenik meg a Mikulás, a Manók, és számos karácsonyváró kezdeményezés!

Ho-ho-ho-hó!

*<:-)=

Ezekben a percekben is tart a chilei bányászok mentése, miközben az első 14, 15, 16… sikeres kimentés örömére Pécsett* flashmob akciót tartottak. Egy adott jelre háromszor kiáltották a  világba, “¡Buena suerte!” (Jó szerencsét!), köszöntve a chilei bányászok megmenekülését.

Pécs régi bányászváros, így a “Jó szerencsét!”, vagy a “Szerencse fel!” köszönés sokat jelent, tartalmat ad e szavaknak, hiszen nagyon sok család nap, mint nap búcsúztatta így a munkába induló, kenyérkereső családfőt.

Bányászköszönések:
(A bányászok előtti tisztelgésül megpróbáljuk összegyűjteni a “Jó szerencsét!” kifejezéseket a különböző nyelveken.)

Jó szerencsét (HUN)
¡Buena suerte! (ESP)
Good luck! (ENG)
Bonne chance! (FRA)
Glück auf! (GER)
Buona fortuna! (ITA)
Mult noroc! (ROM)
Veľa šťastia! (SLK)
Srećno! (SRB)
Bonŝancon! (Esperanto)

*Pécs 2010-ben Európa Kultúrális Fővárosa

—

In these moments the saving of miners is still happening in Chile, meanwhile in Pécs* there was a flashmob  to celebrate the first 14, 15, 16 … succesful rescue. For a given sign they shout 3 times “!Buena suerte!” (Jó szerencsét! / Good luck!) to salute the miners of Chile and their escape.

Ma az Index.hu -n  A világ következő ura: Zuck címmel Mark Zuckerberg -ről a Facebook “atyjáról?”. Hát igen, ügyes!

Eszembe juttatott valamit…
Ismertem egyszer egy srácot kis hazánkban, úgy a 90-es évek elején.
Egy papírfecnire vázolt néhány betűt, vonalat, négyzetet, összefüggést, meg ilyesmit… És elkezdte mesélni, hogy egy olyan számítógépes programot tervez, amiben információk lesznek, – mint mondta; adatok és adatbázisok például éppen Pécsről. (Már akkor furcsán néztünk rá!) S ha jönne egy turista, – mesélte – s egy nevezetességről olvasva lépne egy kicsit az egérrel, akkor onnan tovább tudna menni az épület képére, nomeg útvonalakat tudna tervezni, meg ilyesmi. Mesélte azt is, ha pl. csak egy adott történelmi kor érdekelné azt a turistát, akkor az azzal kapcsolatos szövegeket tudná megjeleníteni valahogy egy kiemelt sor segítségével… Mesélt ilyet, mesélt olyat, mesélt sok csodát, – de nem nagyon hittek neki! – Mert a Kis herceg óta tudjuk, hogy olyan furcsák a fölnőttek…

– Klikkelésről, hiperlinkekről, internetről és webről még szó sem volt akkoriban a magunkfajták körében! – Talán 1991. márciusát írhattuk?!