jún 23
Néhány napja Hősünk, – a mi Győzőnk – találkozott egy régi barátjával. A szokásos udvariassági köröket követően rövid beszélgetéssel rátértek a mindennapok elemezgetésére, értékelésére.
– Minden rendben? – Kérdezte az egyik
– Majdnem.
– Hogy hogy?
– Éldegélünk.
– Mit értesz ez alatt, hogy éldegélünk?
– Éldegélünk, túlélünk,- amíg hagyják.
– Hagyják?
– Tudod, – amíg lehet!
– Miért, nincs munkád?
– Munkám még csak lenne, de nem hagyják.
– Nem hagyják?
– Tudod, ahhoz, hogy érvényesülni tudjak, sikeres lehessek, el kell kurvulnunk szakmailag.
– Na és?
– Rosszul érzem magam így, úgy érzem, itt nem tudok dolgozni, alkotni.
– Ne aggódj, nem Te kurvulsz el, hanem már rég kuplerájban élünk!
